„Megnéztem a tavalyi OB eredményeit, alig indultak rajta. Éppen hogy kitelt a dobogó. Ha ennyire kevesen indulnak, akkor én is inkább a nyílt futamban rajtolok.”
Sok ultrafutó fejében megfordult már ez a gondolat. És első ránézésre teljesen logikusnak tűnik. Miért vállaljam a versenyengedély kiváltását, a sportorvosi vizsgálatot, ha ugyanazon a versenyen a nyílt futamban is elindulhatok minden macera nélkül?
A probléma csak az, hogy ha ezt mindenki így gondolja, abból egy olyan ördögi kör alakul ki, amelyből egyre nehezebb kitörni.
Kevés induló – ezért nem indulok
Az országos bajnokságok mezőnye az elmúlt években több alkalommal is nagyon alacsony létszámú volt. Sok futó ezt látva arra a következtetésre jut:
„Ennek nincs presztízse.”
„Úgysem lesz komoly mezőny.”
„Majd futok a nyílt versenyben.”
Ez teljesen érthető reakció. Mindenki szeret erős mezőnyben versenyezni, szeret olyan bajnoki címet nyerni vagy helyezést elérni, amely mögött nagy létszámú mezőny áll. Csakhogy minden egyes futó, aki ugyanezt a döntést hozza meg, egy kicsit tovább csökkenti a következő évi bajnokság mezőnyét.
Pedig az ultrafutók nincsenek kevesen
Ha megnézzük egy népszerű verseny rajtlistáját, akár több száz indulót találunk. Ha az egész országot nézzük, több ezer ember fut rendszeresen ultratávokat. Tehát nem az ultrafutók száma kevés, hanem a kevés versenyengedéllyel rendelkező ultrafutó miatt a hivatalos sportági rendszerben látszik kicsinek a sportág, ez pedig már nem csak statisztikai kérdés.
A sportágat az képviseli, aki a rendszerben is benne van
A MASZ nyilvántartásában azok a sportolók jelennek meg, akik versenyengedéllyel rendelkeznek. Ez alapján látszik például:
- hány igazolt ultrafutó van,
- hányan indulnak országos bajnokságokon,
- mekkora a sportág tényleges szervezett bázisa.
Az Ultrafutó Bizottság is ezt a közösséget képviseli.
Nem azért, mert ne szeretné képviselni minden ultrafutó érdekeit, hanem azért, mert hivatalosan erre van felhatalmazása.
Ha a valóságban ötezren futnak ultrát, de közülük csak százan szerepelnek a hivatalos rendszerben, akkor a sportág papíron százfősnek látszik, és egy százfős sportág érdekérvényesítő képessége egészen más, mint egy ötezresé.
Nem csak egy bajnoki éremről van szó
Sokan úgy tekintenek a versenyengedélyre, mint egy plusz költségre és néhány adminisztratív feladatra, pedig valójában sokkal többről van szó.
Minden kiváltott versenyengedély azt üzeni: „Igen, én is ennek a sportágnak a része vagyok.”
Minden országos bajnoki rajthoz álló futó növeli annak értékét, minden célba érkező versenyző azt mutatja, hogy az ultrafutásnak van szervezett, aktív hazai közössége.
Senkinek sem jó, ami pl. a 2025-ös Terepultra OB-n történt, amikor a nyílt futam első és második helyezettje előbb ért célba, mint az országos bajnok. Az országos bajnok nem örülhetett felhőtlenül a bajnoki címnek, míg a győztes és a második helyezett bosszankodott azon, hogy OB éremtől esett el. A történtekből úgy tűnik kinőtte magát egy kezdeményezés és a terepultrások most már figyelnek rá, hogy bekerüljenek a versenyrendszerbe.
Az ördögi kör
A folyamat valahogy így néz ki:
Kevés induló az országos bajnokságon →
kevesen váltanak versenyengedélyt →
a sportág kicsinek látszik →
kevesebb az érdekérvényesítő erő →
kisebb a bajnokság presztízse →
még kevesebben indulnak.
És a kiút?
A jó hír az, hogy ugyanennek a körnek létezik egy pozitív változata is:
Többen váltanak versenyengedélyt →
többen indulnak országos bajnokságon →
erősebb lesz a mezőny →
nő a bajnoki cím értéke →
a sportág nagyobbnak látszik →
erősödik az ultrafutók képviselete →
még többen érzik úgy, hogy érdemes csatlakozni.
Nem mindenkinek kell bajnoknak lennie
Az országos bajnokság nem kizárólag az élversenyzőké.
Attól válik valódi országos bajnoksággá, hogy a magyar ultrafutó közösség minél nagyobb része ott van a rajtvonalon. Lehet, hogy valaki a dobogóért fut, lehet, hogy valaki a saját legjobb idejéért, lehet, hogy valaki csak szeretné egyszer elmondani: „Rajthoz álltam egy OB-n.”
Mindegyik ugyanannyit ér a sportág szempontjából.
Egyéni döntés vagy közös felelősség?
Természetesen senkitől sem várható el, hogy kizárólag a sportág jövője miatt váltsa ki a versenyengedélyt. A sportorvosi vizsgálat időt igényel, az engedélynek költsége van (jelenleg 500 Ft), és nem minden futónak jelent motivációt az országos bajnokságon való részvétel.
Ugyanakkor érdemes végiggondolni, hogy a döntésünknek nemcsak egyéni következménye van. Ha mindenki arra vár, hogy majd akkor csatlakozik, amikor már nagy lesz a mezőny és rangja lesz az országos bajnokságnak, akkor ez a pillanat soha nem fog elérkezni. A presztízst ugyanis nem egy rendelet teremti meg, hanem maguk a sportolók.
Talán ezért a kérdés valójában nem az, hogy megéri-e kiváltani a versenyengedélyt, hanem az, hogy milyen ultrafutó közösséget szeretnénk látni öt vagy tíz év múlva.
Ha azt szeretnénk, hogy az ultrafutásnak erős hazai képviselete, rangos országos bajnokságai és széles sportolói bázisa legyen, akkor ehhez nemcsak jó versenyekre és elkötelezett szervezőkre van szükség, ami már most is adott, hanem olyan futókra is, akik vállalják, hogy a hivatalos versenyrendszer részei lesznek.
Mert az ördögi körből csak úgy lehet kilépni, ha valaki egyszer mégis azt mondja: „Idén én is kiváltom a versenyengedélyt.”
- Barát Gabriella, 2026. július 1.
Leave a Reply