Az ultrafutás ma Magyarországon különös helyzetben van, mondjuk úgy, hogy csapdába esett.
Sokan úgy gondolják, hogy ha valami nem működik megfelelően, akkor egyszerűen létre kell hozni egy önálló szövetséget. Mások azt várják, hogy a Magyar Atlétikai Szövetség oldja meg a szakág minden problémáját.
A valóság azonban ennél jóval bonyolultabb.
Az ultrafutás jelenlegi helyzetét talán egyetlen mondat írja le a legjobban:
Se a MASZ-on kívül, se a MASZ-on belül nem tud igazán önállóan létezni.
Miért nem lehet önálló?
Az ultrafutás nem önálló sportág, hanem az atlétika egyik szakága.
A nemzetközi sportirányítás rendszere is erre épül. A világversenyek, a nemzetközi kapcsolatok és a hazai sportigazgatás egyaránt az atlétikán keresztül működik. De ezt nem csak a nemzetközi rendszer támasztja alá, hanem a magyar sporttörvény is kimondja, így önálló szövetség az ultrafutásra nem hozható létre, azaz a MASZ nélkül a magyar ultrafutás hivatalosan nem tudna működni.
Mi történik a MASZ-on belül?
Az ultrafutás a Magyar Atlétikai Szövetségen belül egy bizottságként működik.
Ez azonban nem önálló szervezet. Nincs saját jogi személyisége, nincs saját apparátusa, a bizottság tagjai szabadidejükben, és saját költségükön dolgoznak az ultrafutás érdekében.
Van ugyan önálló költségvetése, azonban annak éves összege mindössze 1 millió forint. Ez az összeg önmagában is jelzi, hogy ebből egy országos szakág fejlesztése, programok indítása vagy a hosszú távú működés feltételeinek megteremtése nem finanszírozható.
A bizottság feladatai viszont nagyon is valósak: országos bajnokságok szakmai felügyelete, válogatott kijelölése, nemzetközi kapcsolattartás, pályáztatás a versenyrendszerbe, mindezt rendkívül korlátozott eszközökkel.
Egy szakág, amely nem rendelkezik a saját fejlődésének eszközeivel
Ez a helyzet egy különös ellentmondást hoz létre.
Ha az ultrafutás önálló lenne, saját maga dönthetne a fejlesztési irányokról, költségvetésről, programokról és prioritásokról.
Erre azonban nincs lehetősége.
A MASZ részeként működve ugyan biztosított a hivatalos működés, de a szakág mérete és súlya miatt csak korlátozott erőforrások állnak rendelkezésére.
Így az ultrafutás egyszerre függ a rendszertől és egyszerre kevéssé tudja alakítani azt.
Innen ered a csapda
Ez a szerkezeti helyzet azt eredményezi, hogy a szakág számos problémája újra és újra ugyanoda vezet vissza.
Kevés az erőforrás, kevés a fejlesztési lehetőség, kicsi a mozgástér.
A bizottság sokszor nem azért nem tesz meg valamit, mert nem akarja, hanem mert nincs hozzá megfelelő eszköze.
Az ultrafutás jelenlegi helyzete nem egyetlen rossz döntés következménye, nem egyetlen emberé, nem egyetlen vezetésé és nem is kizárólag a Magyar Atlétikai Szövetségé.
Sokkal inkább egy olyan szerkezeti állapot, amely évek alatt alakult ki, és amelyben a szakág egyszerre szorul rá a MASZ-ra, miközben nem rendelkezik azokkal az önálló eszközökkel, amelyekkel saját fejlődését irányíthatná.
A valódi kérdés,
hogy miként lehet olyan működési modellt kialakítani, amelyben az ultrafutás nem csupán fennmarad, hanem valódi fejlődési pályára állhat.
Mert amíg a szakág se a MASZ-on kívül nem lehet önálló, se a MASZ-on belül nem rendelkezik elegendő önállósággal, addig ugyanazokat a vitákat folytatjuk újra és újra – miközben a valódi probléma változatlan marad.
Új elnökség
állt fel szeptember 2-án, akik programjukban megfogalmazták a bizottságok helyzetének javítására való törekvést, így már nagyon várjuk a megfelelő alkalmat, amikor létrejöhet az első egyeztetés, és mindkét fél elmondhatja az álláspontját.
(disclaimer: a cikk az író saját gondolatait tartalmazza, ami nem feltétlenül tükrözi a teljes Ultrafutó Bizottság nézeteit)
Élő közvetítésben Tajti-Márton Anitával, a MASZ elnökével 4 nappal a megválasztása után, szeptember 6-án, a Wizz Air Budapest Félmaratonon.
